Az Evezős és a tenger

"Kifaragtalak, Evezős, mert van egy nagy álmom. - A kis faemberke csak mosolygott. Egy kenuban üldögélt a havas domboldalon. - Meglátod, az álom valóra válik. A nap langyos melegétől a hó megolvad, a víz leszalad a domboldalról a folyóig, le egészen a nagy tóig, azután azon is túl le a tengerig. Te a víz hátán útra kelve átéled az én megálmodott kalandjaimat. Én nem mehetek veled, mert segítenem kell apámnak a csapdáknál."

Részlet az Evezős és a tengerből (Paddle-to-the-Sea, Holling Clancy Holling, 1941; 1966-ban filmet is készítettek belőle - H.Zs.). Egy kis indiánfiú története, aki útnak indított egy apró játékkenut, hogy bejárja a világot helyette. Tudják, hogy mi is ugyanezt tesszük? A Pioneer, a Voyager, a Galileo. Ékes bizonyítékai a mi örökös keresztes hadjáratunknak, csak manapság kozmikus ösvényeken járunk. Miért? Mert a Földdel végeztünk. Tudják, még nincs 100 esztendeje, hogy Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot. Scott, a második, pedig meghalt a visszaúton. Tavaly lezárták a Mount Everesthez vezető utakat a szemét miatt. A Föld törékeny hellyé vált. Nem kell meghódítani. Védelemre szorul. Dédelgetni kell, akár egy kisgyereket. Mit teszünk tehát? Játékszereinket a végtelen űrbe lőjük fel. És álmodozunk, hogy egy napon mi is nekivághatunk.

"A párába vesző zuhatagon szivárvány ívelt keresztül. Evezős átbukott rajta, és zuhant tovább, lefelé. Csak sodorta a sebes folyó. Örvényekkel találkozott, amelyeket még a nagy hajók is kikerültek. Micsoda örvények voltak! A hatalmas hullámok hullócsillagként száguldottak! Kifordultak, majd befordultak. Evezőst hol felvetették a párát lövellő vulkánok, hol alábukott a mélységbe, majd újra kilőtt zöld rakétáján a Hold felé."

Hányan kiálthatnak most fel: Barátom! De engem soha nem vonzott a száguldás. A Föld csodás parkoló pálya. Az űr kockázatos. Hadd mondjak még valamit! Bármelyikünk taposhat új ösvényt. Nekem sokszor eszembe jutnak a múlt meg nem énekelt hősei. Az a néhai ínyenc, aki ránézett a homárra és azt mondta: Én ezt megeszem. Vagy az első gyógyító, aki felkapott egy kést mondván: Operáljunk, fiúk! Látják, a kalandok ezernyi alakot és színt ölthetnek. Kezdve a hajvágástól a szerelembe esésig. Vagy ha már a kocsiban ülünk, de mégsem hajtunk el, azt is hívhatjuk gyávaságnak, miként óriási bátorságnak is.

„Egy pillanatig pont olyan volt, mint Evezős. Dal szólalt meg a szívében. Előtört az ajkai közül, de csak a víz és a szél hallhatta. Kis világjáró, bejártad az utat. A hosszú-hosszú utat. Olyan dolgokat tudsz, amelyeket nekem még meg kell tudnom. Találó nevet kaptál apám házában, kis világjáró. Jó talizmánul szolgált. Igazi evezős vagy."

Evezős a tengernél. Remélem tetszett emberek. Ez a dal Richard McWilliamsnek szól, és a kíváncsi gyerekeknek, akik ott élnek mindannyiunkban.

(Chris, Miért éppen Alaszka?, 3. évad, 20. epizód, The Final Frontier)